Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR

Öt európai ország mezőgazdasági szakképzési struktúrájának összehasonlító elemzése

(Szlovákia, Ausztria, Hollandia, Dánia, Magyarország)

Budapest

2012.

Tartalomjegyzék

1      Bevezetés. 1

2      Az európai agrárszakképzés történeti összevetése. 7

3      A mezőgazdaság struktúrájának vizsgálata az öt országban. 12

4      A mezőgazdasági szakképzés nemzetközi összehasonlítása. 14

5      Általános elvárások a mezőgazdasági szakképzéssel szemben. 41

6      A dán és a magyar agrárszakképzés összehasonlítása a diákok szemszögéből 46

7      Következtetések. 50

8      Összefoglalás. 53

Irodalomjegyzék. 54

„Bölcs ember az, ki másoktól tanulni tud”

Szophoklész

1          Bevezetés

„Hazánk számára fontos kitörési pont a mezőgazdaság, fontos, hogy a valódi termelésre épülő ágazatok egyik legfontosabbikaként a mezőgazdaságot exportképes húzóágazattá tegyék”.[1] fogalmazott a 75. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás megnyitóján Orbán Viktor miniszterelnök úr, ahol agrár-szakképző iskolák is megjelentek kiállítóként.

„A mostani OMÉK-on (…) színes programokkal várjuk a fiatalokat, az érdeklődőket, a gyermekeket, azért, hogy legyen utánpótlása a magyar mezőgazdaságnak, legyenek fiatal gazdák, legyenek olyan fiatal vállalkozók, akik fontosnak tartják azt, hogy elődeik munkáját tovább vigyék, és hogy a helyére kerüljön a magyar mezőgazdaság, a termékek, az alkotómunka megbecsülése is.”[2]

1. diagram

 Az agrárszektor jövedelmezősége, amely jelentős ugrást mutat (1. diagram), az utánpótlás a szakmai képzésének színvonalától függ, ezért megteremteni a mezőgazdasági szakképzés versenyképességét az Európai Unióban.

1.1         A mezőgazdasági szakképzési struktúra elemzésének időszerűsége

 Magyarország mezőgazdasága a rendszerváltás és az uniós csatlakozás óta jelentősen megváltozott. A szocialista nagyüzemek felbomlásával, a mezőgazdasági területek nevesítésével elindult folyamat leképezése volt a magántulajdonon alapuló Európai Uniós gazdálkodásnak, illetve a háború előtti hazai struktúrának, amely feltételrendszere azonban nem állt rendelkezésre.

Az EU csatlakozáskor elért és az óta meghosszabbított földvásárlási moratórium hagyott lehetőséget a magyar agrárium szereplőinek felzárkóztatásához és képzéséhez.

Az EU területén jelentős mezőgazdasági termelési aránnyal rendelkezik Franciaország, Hollandia, Németország, Olaszország, a kibővülések után Dánia, Spanyolország és Portugália, illetve Lengyelország, Szlovákia és hazánk. A déli területek eltérő mezőgazdasági termékei miatt nem összehasonlítható és nem versenyeztethető Magyarországgal. Területnagyság tekintetében Németország, Lengyelország eltér hazánktól.

Így az EU tagállamok közül potenciális partner és egyben lehetséges mezőgazdasági vetélytárs két szomszédos ország, Szlovákia és Ausztria, illetve két, országunkhoz hasonló feltételekkel és mezőgazdasági hagyományokkal rendelkező állam, Hollandia és Dánia.

2. diagram

 A szerző saját szerkesztése, adatforrás: Eurostat 2009.

3. diagram

 A szerző saját szerkesztése, adatforrás: Eurostat 2007.

 A diagramokon látható, hogy Dánia és Magyarország szántóföldi növénytermesztésben (2. diagram), Ausztria, Szlovákia és Magyarország állattenyésztésben (3. diagram) jelentősen azonos mutatókkal rendelkezik. Elsősorban ezért esett a választás ezen országok mezőgazdasági képzésének feldolgozására.

A témát felveti a Maastrichti közlemény, az európai együttműködés erősítésének jövőbeli prioritásairól a szakoktatás és szakképzés területén (2004.), valamint a Helsinki közlemény, az európai együttműködés erősítésének jövőbeli prioritásairól a szakoktatás és szakképzés területén (2006.). Ezek alapján készült menetrend megfogalmazza:

„Mivel a jelenlegi globális pénzügyi és gazdasági válságban az oktatás és a továbbképzés kulcsszerepet játszik az innovatív készségek és szakismeretek fejlesztésében és az ismeretek szabad áramlásának biztosításában, melyek a gazdasági fellendülés és a munkaerőpiac konszolidálásának ideális eszközei; megjegyezve ugyanakkor, hogy az oktatás és továbbképzés területére vonatkozó szakpolitika elsődleges célja nem a piaci szükségleteknek és a foglalkoztathatósági kritériumoknak való megfelelés, hanem annak biztosítása, hogy a tanulók elsajátítsák az egységes oktatási kritériumoknak megfelelő, átfogó standard ismereteket és ennek eredményeként kifejlett, érett személyiséggé váljanak,”.

Ezen kívül „úgy véli ugyanakkor, hogy az oktatási rendszer reformjának a személyiség teljes és sokoldalú formálását, az emberi jogok és társadalmi igazságosság iránti tisztelet kifejlesztését, a személyes fejlődés és a szakmai előremenetel célját szolgáló egész életen át tartó tanulást, a környezetvédelmet és a személyes és kollektív jólétet kell szolgálnia; ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy az így megszerzett tudásnak a piaci igényekkel való összehangolása kétségkívül az oktatási rendszerek kiemelt feladatai közé tartozik, de nem alapvető és elsődleges célja.” [3].

 Megerősít a témaválasztásban az Európát is érintő éghajlati migráció, amely Dániát és Hollandiát potenciális vetélytárssá, hazánkat termőhely szerzési lehetősséggé változtatta.

„A migráció az éghajlatváltozás meteorológiai tényezőinek megoszlásától és annak befolyásoló tényezőitől függhet, mint például a tengerszint emelkedése valamint például az árvízi jelenségek. A tengerszint-emelkedés a globális felmelegedés egyik legkárosabb hatása. 1900 és 2005 között kb. 17 cm-el emelkedett az átlagos tengerszint. A 18-59 centiméteres tengerszint-emelkedés, amit az ENSZ tudományos testülete prognosztizált, közel sem a legnegatívabb forgatókönyv. A Potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézet tanulmánya szerint a tengerek szintje 2090-ig 50 és 140 cm között emelkedik meg.

Egy méteres emelkedés öt millió km² területet árasztana el a világ alacsonyan fekvő területeiből, elpusztítva az összes termőföld egyharmadát és ötven millió környezeti menekültet hagyva maga után.

Az éghajlatváltozás következtében (4. diagram) sok területen látható már az "ideiglenes" népességvándorlás(…)”^[4]

4. diagram

 Hollandia és Dánia a gazdasági erőforrásokat kihasználva a termőterületeik védelmére jelentős befektetéssel reagálnak, azonban az EU lehetőségeit kihasználva már a keleti kibővülés előtt Magyarországra és a volt Csehszlovákiába is megindult a mezőgazdasági bevándorlás.

 Országunknak célja, hogy szakképzett magyar földtulajdonosok műveljék a földterületünket, akik identitásukban, hagyományaikban is ragaszkodnak a termőhelyhez, a településhez és a kistérséghez, de ismerjék a nemzetközi tendenciákat, gazdálkodási módokat is.

 Az EQCM-et a Közösségen belüli, oktatási és képzési célú transznacionális mobilitásról: az európai mobilitás minőségi chartáról szóló, 2006. december 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlással fogadták el (európai mobilitás minőségi charta). Mellékletének 8. pontja szerint amennyiben magánszemélyek mobilitásáról van szó, „segítséget kell nyújtani a résztvevőknek az elismerés és a hitelesítés megkönnyítése érdekében”[5] a tanulmányi eredmények vonatkozásában. Az ECVET célja, hogy támogassa a magánszemélyek mobilitásának a fenti ajánlásban előírt minőségét.

 Ennek érdekében iskolánk, a VM KASZK – Táncsics Mihály Mezőgazdasági Szakképző Iskola, Kollégium és VM Gyakorlóiskola részt vesz az AQUAP Leonardo da Vinci programban.

„A program elsődleges célja, hogy népszerűsítse az agrárszakképzésben tanuló fiatalok külföldön végezhető gyakorlati képzését.”^[6]

A megbeszélések során felmerül a kérdés, hogy a magyar fiatalok eléggé felkészültek-e a külföldi gyakorlatok folytatására. Megfelel-e a magyar agrár-képzési rendszer a fiatalok ilyen irányú felkészítésére.

Elgondolkodtató az a tény is, hogy az OECD PISA felmérés a 15 éves korosztályt veszi célba, az iskolás kor és a felnőtt (munka) világa között, amely hazánkban a már szakmai képzésben résztvevők, szakát választók korosztályát jelenti, az alapképzés és a szakmai képzés határa helyett.

A vizsgálódásom elsősorban az ISCED 3C – 5C közötti iskolarendszerű képzésekre terjed ki.

1.2         A dolgozat célja, hipotézis

A magyar mezőgazdaság struktúrája az EU csatlakozás óta is jelentősen változott, a családi gazdaságok és a nagygazdaságok egymás mellett működése a szakképzés palettáját is szélesítette. Mindemellett Európa hagyományos agrárgazdasága intenzívebbé, koncentráltabbá, így gazdaságosabbá vált, ezért a szakképzés a szakmailag magasabban kvalifikált, a gazdaság egészét átfogó, irányító szakember képzés irányába mozdult. Az egymás mellett működő struktúrák napi szakember szükségletének kielégítése mellett a jövő szakember kompetenciáit kell előrevetíteni.

 Az öt ország más és más módon oldja meg az agrárium részvevőinek képzését, így a végzettek is különböző kompetenciákkal rendelkeznek.

 Az összehasonlítás célja felfedni a hazai agrárképzésben meglévő előnyöket és hátrányokat, annak érdekében, hogy a 2012 majd 2013 szeptemberétől bevezetendő jogszabályváltozások ismeretében iskolavezetőként milyen változtatási javaslatokat tárjak a tantestület elé a pedagógiai program módosításához, annak érdekében, hogy a hazai és a nemzetközi szakmai elvárásoknak minél teljesebb mértékben tegyen eleget az intézményünk.

Megítélésem szerint a hazai képzésben a szakmai gyakorlatokat közelíteni kell a gazdasághoz, a mindennapok gyakorlatához.

Ennek bizonyítására a dolgozatomat a szakirodalom feldolgozása, a nemzetközi oktatási szakértőkkel történt beszélgetés, illetve nemzetközi képzésben is résztvevő magyar fiataloknak küldött kérdőív feldolgozása, valamint szakirodalom elemzése módszerével és saját nemzetközi tapasztalataim alapján készítettem.

2          Az európai agrárszakképzés történeti összevetése

2.1          Magyar agrárszakképzés rövid története

 „A mezőgazdasági ismeretek terjesztésében Hazánk kimagasló helyet foglal el. E téren olyan úttörő munkát fejtettünk ki, amellyel megelőztük Európa többi országait.(…) A felsőoktatásban az 1777-ben Budára helyezett nagyszombati egyetemen, valamint a Sárospataki Főiskolán mezőgazdaságból már külön előadásokat tartottak. (Oeconomia ruralis).”^[7]

A magyar és ezzel együtt az európai mezőgazdasági szakképzés kezdete 1779-re datálódik. Tessedik Sámuel egyedülálló intézménye a szarvasi gyakorlati gazdasági iskola szilárd elméleti alapokra helyezte a gyakorlati gazdálkodást.

Gróf Festetics György keszthelyi tanintézete az önálló felsőfokú mezőgazdasági szakképzés alapjának tekinthető, Európában szintén elsőként, 1797-től.

Az 1848-as események, a jobbágyfelszabadítás és a vámunió új szakaszt hozott az agrárszakképzés történetében. A megváltozott struktúrájú és mennyiségű szakemberigény új kihívást jelentett az állam számára. 1850-től a Cs. és Kir. Mezőgazdasági és Bányászati Minisztérium Magyaróvárott elindította a gazdasági oktatást. 1874-ben Ferenc József szervezte át a mezőgazdasági szakoktatást, bevezetve a felső, akadémiai szintű, közép, valamint alsó-fokú oktatást.

A „Földmívelésügyi Minisztérium” a nyugat-európai tapasztalatokat feltérképezve a gazdasági népiskolai és az alapfokú mezőgazdasági szakoktatás megerősítését jelölte ki célul.

Az 1890-as évektől a „földmívelésügyi miniszter” rendelettel szabályozta a téli gazdasági iskolák felállítását.

Az első világháborút követően az egész kontinensen elterjedő rendszer alakult ki hazánkban is. A mezőgazdasági téli iskolák, földművesiskolák, magasabb mezőgazdasági iskolák, mezőgazdasági vándoriskolák, speciális mezőgazdasági és háztartási iskolák alkották a képzés struktúráját.

A földművelésügyi miniszter a parasztság szakmai és kulturális fejlődésének érdekében népkönyvtárakkal és falu fejlesztését célzó rádióadások sorozatával a távoktatás ősét teremtette meg. A különböző szintek a különböző birtokszerkezetek részére képezte a szakembereket, az akadémián a nagybirtokok vezetőit, kezelőit, a középiskolák a középbirtokosokat képezték. A tömegek oktatása a téli gazdasági iskolákban és a tanfolyamokon történt.

1. ábra

Az 1940-es években a „földmívelésügyi tárca” kezelésében több mint száz intézmény volt (1. ábra).

Az 1942. XVI. tc., a mezőgazdasági képző intézményeket jelentősen átszervezte, amely a második világháborúig erőteljes fejlesztést jelentett.

A háború okozta veszteségekre jellemző, hogy a „földmívelésügyi tárca” kezelésében lévő tanintézetek 40%-át csatolták el.

A háború után a családi gazdaságokra alapuló kisüzemi forma megkövetelte a gazdaképzés kereteinek az igényekhez való igazítását. A „földmívelésügyi miniszter” a közép- és alsó fokon működő szakoktatási intézményeket egységesítette.

 2.2          Az európai gazdaképzés története

 Tessedik Sámuel intézménye után az első téli gazdasági iskolát 1818-ban a Nassaui Hercegség területén fekvő Idsteinben alapították. Ezt követően 1791-ben a cseh területen lévő Trnow-ban parasztiskolát állítottak fel. Németország első mezőgazdasági tanintézményét Caspar Voght alapította 1797-ben a Hamburg közelében található Grossflottbeck-i birtokán.

1799-ben Bömisch-Krummauban nyílt mezőgazdasági iskola, mely mintegy fél évszázadon keresztül, egészen 1851-ig állt fenn. A svájci területek sem maradtak ki az iskolaalapításból. Philipp Emanuel von Fellenberg (1771-1844), svájci filantróp pedagógus, apja halála után családi birtokán, Bern közelében, Hofwylben híressé vált mintagazdaságot hozott létre, s 1807-ben itt nyitotta meg mezőgazdasági tanintézményét is.

A gazdaképzés történetének kiemelkedő eseményét a népfőiskolák intézményének felállítása és elterjedése jelentette. A népfőiskola Nikolai Frederik Severin Grundtvig (1783-1872) nevéhez fűződik (2. ábra), aki angliai tartózkodásai idején érlelte meg a dán népi műveltség kiteljesítésének gondolatát.

 2. ábra

Nikolai Frederik Severin Grundtvig

Grundtvig a népfőiskolák létesítésének tervezésekor a középkori izlandi (gyakorlatorientált) népfőiskolákat tekintette – saját kora és nemzete igényeihez igazítható – követendő mintának.

A népfőiskolai munka gyakorlati megvalósításában a „dán ruhában járó” Szókratész, Christen Mikkelsen Kold (1816-1870) falusi tanító játszotta a főszerepet. Grundtvig és Kold tervei találkoztak, s közös vállalkozásba kezdtek. Kold 1844-ben nyitotta meg az első dán népfőiskolát a jütlandi Roddingban. Grundtvig a dán népfőiskolákat, illetve a parasztnépművelést 18 év feletti, Kold pedig elsősorban 14-16 év közötti fiatalok számára álmodta meg. Kold 1851-ben Ryslingben népfőiskolát szervezett és – Grundtvig tanítói eszményéhez igazodva – a tudásátadás folyamatában mindenekelőtt a hazai, az egyetemes és az egyháztörténelem, az irodalom, a népdalok, valamint a földrajzi és gazdasági ismeretek domináltak. 1853-ban Kold Dalbyban, majd 1862-ben Dalumban alapított iskolát. Kold iskolaszervező tevékenysége mások számára is ösztönzőleg hatott.

A népfőiskolákat fiatal parasztok (tovább)képzésének elősegítésére állították fel, mely a férfiak számára télen – november elejétől március végéig – öt hónapon át, nők esetében pedig nyáron három hónapon át – május elejétől július végéig – tartott. Eredetileg többnyire bentlakásos, két évfolyamos, elméleti és gyakorlati képzést egyaránt nyújtó tanfolyamok voltak, ahol mindenekelőtt az empirikus tapasztalatok megbeszélése és a mindennapi életben felhasználható praktikus ismeretek átadása került előtérbe.

A népfőiskolák fejlődésével egyenes arányban a mezőgazdasági szakiskolák is megerősödtek, hiszen e két intézménytípus kiteljesedése közös mezsgyén haladt. A népfőiskolai tanulmányokat sikeresen lezáró hallgatók szinte minden esetben a mezőgazdasági szakiskolákban tökéletesítették tovább gazdasági ismereteiket. A két iskola kapcsolata olyannyira összefonódott, hogy általában egymás mellé, illetve egymással szemben épültek. A tantárgyakat tekintve a népfőiskolák és a mezőgazdasági szakiskolák szintén egymásra épültek, s a népfőiskolai tanítási gyakorlat – a természettudományos és közgazdaságtani tudásanyag erőteljes közvetítésével – előkészítette a mezőgazdasági szakiskolák munkáját.

A skandináv népfőiskola intézményét Európa számos országában – így hazánkban is – megpróbálták átültetni a mindennapi gyakorlatba. A dán alapok elsősorban finn és svájci területeken, majd Németországban eresztettek gyökeret. Az első világháborút követő időszakban a nyugat-európai államok többségében körvonalazódni látszott a gazdaképzési rendszerek komplett struktúrája. Az alapot az elemi népiskolai oktatás jelentette, amelyet a továbbképző mezőgazdasági iskolák, a mezőgazdasági irányú középiskolák és a tényleges mezőgazdasági szakiskolák (gazdaképző intézmények) rendszere követett. Ez utóbbiak közé tartoztak „a mezőgazdasági téli iskola, a földművesiskolák, a magasabb mezőgazdasági iskolák, a mezőgazdasági vándoriskolák, a speciális mezőgazdasági és háztartási iskolák.[8]

 2.3         A fejlődés irányváltása

A magyar agrárszakoktatás rendszere egészen a mezőgazdaság szocialista átszervezéséig összhangban volt a környező európai rendszerekkel. A változás, a „téeszesítés”, a nagyüzemek kialakítása és a gyors gépesítés, a rövid idejű átképzések tömegét tette szükségessé, a fiatalok szakmunkásképzése mellett.

A mezőgazdaság iparosodása a mezőgazdasági és ipari szakképzés egységes struktúrájának kialakítását vonta maga után. Az egységes rendszert az 1972 júniusában az MSZMP KB közoktatás-politikai határozata megerősítette azzal, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kezelésében lévő, több mint száz középiskolát és szakmunkásképző intézetet a megyei tanácsok kezelésébe helyezte, néhány mezőgazdasági munkástovábbképző és szakmunkásképző intézet kivételével.

A felnőttképzés aránya az iskolarendszerű képzés javára jelentősen csökken, mert „a középfokú szakmai képzés az oktatási rendszer alapvető feladatává válik. Általános törekvés, hogy az általános és szakmai műveltség szintézise jó alapot adjon mind az egyetemi-főiskolai továbbtanuláshoz, mind a szakosított továbbképzési feladatok elvégzéséhez.”^[9]

A mezőgazdaság változása 1989 előtt már megkezdődött, amelyhez új típusú, kísérleti képzések, gazdaasszonyképzés, integrált mezőgazdasági képzés, indult a Földművelésügyi Minisztérium kezdeményezésére.

A rendszerváltást követő privatizálás a mezőgazdaság teljes átalakulását hozta magával. Az egymás mellett működő kis-, családi gazdaságok, átalakult szövetkezetek és nagygazdaságok új kihívást jelentenek a mezőgazdasági szakképzésnek.

Napjainkban az agrárszakképzés szakmai irányítása törvényi szinten a vidékfejlesztési miniszterhez kapcsolódik, amely a nemzetközi tendenciához igazodást mutatja.

5.§„(14) Az OKJ-ban meghatározott, agrárágazathoz tartozó szakképesítésben államilag támogatott iskolai rendszerű szakképzés kizárólag a vidékfejlesztésért felelős miniszter által alapított és fenntartott szakképző iskolában, vagy más fenntartó esetén – a vidékfejlesztésért felelős miniszter egyetértésével kötött – a nemzeti köznevelésről szóló törvényben meghatározott köznevelési szerződés és szakképzési megállapodás alapján folyhat.”^[10]

 3          A mezőgazdaság struktúrájának vizsgálata az öt országban

 A vizsgált tagállamok Ausztria, Dánia, Hollandia, Szlovákia és Magyarország mezőgazdasági szerkezetének ismerete nélkül a kapcsolódó szakképzési struktúra sem vizsgálható.

 1. táblázat  A vizsgált országok néhány adata

Forrás: Eurostat

 Az 1. táblázat a vizsgált országok néhány adata tartalmazza. Ez alapján megállapítható, hogy a tagállamok közül Magyarország a legnagyobb területű, ennek ellenére Hollandiában nagyobb a népsűrűség. Dánia és Magyarország a legnagyobb mezőgazdaságilag művelhető területtel rendelkezik, Ausztria és Szlovákia a területének kevesebb, mint 20%-a művelhető. Mezőgazdaságban dolgozók aránya Magyarországon a legnagyobb, ezért az intenzív gazdálkodás bevezetése, amely a gazdaságos termelés feltétele, a foglalkoztatottak számának csökkenését jelenti, amely elsősorban a vidéken élő lakosságot érinti hátrányosan.

5. diagram

 A szerző saját szerkesztése, adatforrás: Eurostat 2007.

 A mezőgazdaságban foglalkoztatottak nagy száma a mezőgazdasági üzemek nagy számára, és az intenzív gazdálkodás hiányára vezethető vissza. (5. diagram 6. diagram)

 6. diagram

 A szerző saját szerkesztése, adatforrás: Eurostat 2007.

A foglalkoztatás struktúrája is megváltozott, az alkalmazotti – mezőgazdasági munkás, szakmunkás – helyett a családi vállalkozások, a gazdák száma megnövekedett (7. diagram).

7. diagram 

A szerző saját szerkesztése, adatforrás: Eurostat 2007.

A fenti feltételeknek kell megfelelni a mezőgazdasági képzési struktúrának is.

 4          A mezőgazdasági szakképzés nemzetközi összehasonlítása

 A 2. táblázat Országok képzési rendszerének jellemzői segítségével a nemzetek közoktatási rendszerét, benne a szakképzés rendszerét tekinthetjük át.

2. táblázat Országok képzési rendszerének jellemzői

4.1         A vizsgált államok képzési struktúrája

 4.1.1        Ausztria

 Az osztrák iskolarendszer a porosz alapokon nyugszik, hazánkban folyó szakképzéshez hasonlóan.

 A 3-6 év közötti gyermekek nagy többsége óvodába jár. Azok a gyermekek, akik nem elég érettek az iskola elkezdéséhez, iskolai előkészítőbe járhatnak.

 Ausztriában minden 6 és 15 év közötti gyermek iskolaköteles. A kötelező oktatás azon év szeptember 1-jén kezdődik, amelyben a gyermek betöltötte hatodik életévét. Az iskolakötelezettség minden gyermekre vonatkozik, aki legalább egy szemeszternyi időt Ausztriában tölt, függetlenül állampolgárságától. Az állami iskolák Ausztriában ingyenesek.

A kötelező oktatás szintjei:

• Általános képzés: 6. és 10. éves kor között, 1-4. osztályig tart, tulajdonképpen az általános iskola alsó tagozata (Volksschule vagy Grundschule)
• Hauptschule: négy éves képzés (10 és 14 éves kor között), melyben a német, a matematika és az angol nyelv a fő tantárgyak.

A magasabb szintű általános képzést nyújtó iskolák (Allgemeinbildende höhere Schule (AHS) négy éves alsó tagozata (ide tartoznak a gimnáziumok, reálgimnáziumok, közgazdasági gimnáziumok).

• Amennyiben a diák nem akar továbbtanulni, egy „kilencedik osztály” (Polytechnischer Lehrgang) készíti fel őt a munkaerő-piacon való megjelenésre.